HIRDETÉS
HIRDETÉS

Mi történt most, hogy így összefeszült Amerika és Észak-Korea? Évek óta ez megy, most épp min vesztek össze?

Észak-Korea régóta izomból fejleszti a fegyverarzenálját, most viszont már elértek egy olyan szintre, ami miatt tényleg aggódhat Amerika. A rakétáik az utóbbi hónapok tesztjei alapján már eljutnának Kaliforniáig vagy Chicagóig, egy állítólagos friss amerikai kémjelentés szerint ráadásul simán lehet, hogy miniatűr atomtöltetük is van már. Ez az, ami miatt most feszültség van.

De Kim Dzsongun meg is fenyegette Amerikát, hogy rájuk dobja az atomot?

Nem, erről még fenyegetés szintjén sem volt szó. Trump dühödött be, és osztotta ki őket, amikor megtudta, hogy atomjuk lehet. Meghúzta a vörös vonalat. Kim Dzsongun pedig természetesen azonnal átlépte, és közölte, hogy akkor Guam szigetét célba veszi négy (nem atom-) rakétával, napokon belül meg is lesz a konkrét végrehajtási terv.

Hogy mit vesz célba?

Guamot. Egy amerikai támaszpont helyszínét az óceán közepén. Pont jó távolságban van a rakétáiknak, és eléggé fájna az amerikaiaknak. Itt írtunk róla részletesen. A pontos terv pedig az lenne, hogy négy Hwasong-12 közép-hatótávolságú ballisztikus rakétát indítana, amelyek Japánon átrepülve, Guam partjaitól 30-40 kilométerre csapódnának be 1065 másodpercnyi, 2085 mérföldes repülés után. Amúgy jogilag, ha a szigettől 40 kilométeren belül érkeznek a rakéták, akkor az már az USA kizárólagos gazdasági zónája, de nem a felségvize.

Oké. Ez a terv, és akkor mi van? Tényleg lőne is?

Ez az, amivel most minden újság foglalkozik. Nagyjából az összes elemző azt mondja egyébként, hogy nem valószínű, hogy tényleg rakétát lő Guamra Észak-Korea, hiszen egyrészt élesben még nem tesztelték a rakétáikat, nem tudni, hogy mennyire lennének pontosak, és nem biztos, hogy ezt így akarná kipróbálni. De ez mellékes, ennél sokkal fontosabb, hogy ha ezt Kim Dzsongun megtenné, akkor Amerika elsöpörné őt egy megtorlással. Ő pedig csak egyet akar: minél tovább uralkodni. Talán az sem véletlen, hogy bár Kim Dzsongun korábban többször fenyegetett megelőző atomcsapással, valamiért most nem ejtette ki a száján ezt a szót.

Tényleg megtenné Amerika, hogy brutálisan visszavág? Nem csak az lenne, hogy még magasabb szinten tolnák a szájkaratét?

Nem. Amerika nem égetheti be magát azzal, hogy nem lép, ezt meg is mondták elég keményen. A védelmi miniszter, James Mattis ultimátumot intézett szerdán Észak-Koreának, azt írva, hogy "ne gondolkodjon olyan lépésben, ami a rezsim végét, és az emberek elpusztítását jelentené". És hát ott van Trump fenyegetése is, ami az egészet indította, és ami szintén arról szól, hogy eltörlik őket a föld színéről, ha úgy alakul.

De akkor minek fejleszti a rakétáit Kim Dzsongun?

Pont azért, amit az előbb is írtunk, mert minél tovább akar uralkodni. Ha van fegyvered, de főleg atomod, nagyon komolyan kell akarnia annak, aki a rendszeredet meg akarja dönteni, sokkal erősebb helyzetben leszel, mint mondjuk Kadhafi volt.

És tényleg szét tudnák lőni Guamot az észak-koreaiak? Mi van a rakétavédelmi rendszerrel, a THAAD-dal?

Jó kérdés. A CNN ennek egy részletes cikket szentelt. Azt írták benne, hogy a haderő magabiztos, de azért nem garantált a rakétavédelmi technológia sikere, hiszen csak kísérleti rendszer. "Még a mobiltelefonfejlesztőknek is sikerül néha olyan telefont csinálni, ami kigyullad, pedig ők aztán jóval többet tesztelnek, mint a THAAD", mondta egy elemző. Amerika májusban és júliusban többször is tesztelte a rendszert, de az egyik teszt például nem volt sikeres.

Technológiailag úgy nézne ki a dolog, hogy Dél-Korea nem tudná elfogni a Guamra induló rakétát, de az indítást észrevenné, és szólna a szövetségeseknek. Guamnak saját THAAD-ja van, direkt erre tervezve. Több célpont ellen egyszerre indított rakétákat is el tud fogni, 200 kilométer a hatótávolsága. Egy másik módszer pedig, hogy amerikai rombolók fel vannak szerelve Aegis ballisztikusrakéta-védelemmel, ezek még messzebbről le tudnak szedni egy támadást, még azelőtt, hogy a távolban indított rakéta újra belépne az atmoszférába. Ahhoz elnöki döntés kell, hogy az Aegist Guam közelébe rendeljék. Egy hajó két rakétát tud hatástalanítani.
Nem véletlen, hogy Észak-Korea négy rakéta indításával fenyeget, hogy Amerika helyzetét szándékosan megnehezítse.

Ha csak az egyik rakéta célba érne, óriási győzelem lenne Phenjannak.

Amerika nem akar odacsapni egyet, hogy Észak-Korea fejezze már be az egészet?

Ez nyilván stratégiai döntés, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy ilyesmire számítani kéne. Trump sem akarja megkockáztatni, hogy atomot irányítsanak az országára, vagy hogy amerikaiak haljanak meg. Ráadásul Dél-Korea szétrombolásához Phenjannak rakéták sem kellenek, a tüzérséggel azonnal szét tudja lőni, vagyis pillanatokon belül százezrek halnának meg, ha Amerika meggondolatlant lép. És fontos, hogy Kína sem érdekelt a háborúban, már csak azért sem, mert akkor amerikai csapatok lennének a határainál. Ne felejtsük azt sem, hogy már láttunk ilyet: 1994-ben szintén a fegyveres konfliktus határára sodródtak, amikor Észak-Korea nem engedte be a nemzetközi ellenőrzőcsoportot, amely a nukleáris fejlesztéseket akarta volna megnézni. Akkor is a diplomácia győzött.

De ha Trump mégis odapörkölne, azt hónapokkal előre tudnánk, már csak a technikai-logisztikai vonal miatt. Amerika elkezdené hazahívni vagy kiköltöztetni a Dél-Koreában élő állampolgárait, majd belefogna egy olyan katonai mozgósításba, ami hetekig, hónapokig tartana. Hadihajókat, tengeralattjárókat, bombázókat vinne a régióba. Az amerikai sajtó emlékeztetett rá, hogy 1991-ben öt hónapig készítették elő a Sivatagi Vihar hadműveletet Irak ellen, pedig ott is sürgős volt a beavatkozás Kuvait iraki megszállása után. Persze a mozgolódás nem egyenlő a háború előkészítésével. Nem lenne meglepő, ha az amerikaiak most mozgatnának egy kis haderőt a térségbe, de ez még nem jelentené azt, hogy csapásra készülnek.

És a teljes képhez érdemes idevenni Rex Tillerson külügyminiszter szavait is, aki azt mondta, nincs jele, hogy a fenyegetettség szintje megváltozott volna, és

minden amerikai nyugodtan alhat.

Akkor meg ne aggódjunk már feleslegesen, hagyjuk a feszkót!

Részben igaz, de egy ilyen feszült helyzet azért rossz, mert akkor is eszkalálódhatnak a dolgok, ha azt senki nem akarja. A BBC-ben például arra hívta fel a figyelmet egy elemző, hogy ha mondjuk Észak-Koreában jön egy nagy áramszünet, simán a hálózat gyengesége miatt, azt azonnal háborús helyzetnek, külföldi megelőző csapásnak hihetik. De Amerika is hibázhat, és akkor máris kicsúszott a politikusok kezei közül az irányítás.

A hibázásról jut eszembe: ha Trumpnak mégis elgurul a gyógyszere, mint a covfefénél, egyedül is megnyomhatja a rakétaindító gombot?

A CNN ezt is végigvette: eszerint az alkotmány a Kongresszust hatalmazza fel ugyan, hogy háborút hirdessen, de a valóságban nem nagyon tudja megakadályozni Trumpot, ha csapást akar mérni. Ő ugyanis a hadsereg vezetője, ha az ország külső támadásoktól való megvédéséről van szó. Más kérdés, hogy milyen jogi-politikai vitához vezetne, ha Trump úgy döntene, hogy a támadás ezúttal a védekezés eszköze.

A Kongresszus meg tudná ugyan tiltani a katonai erő, megelőző csapás alkalmazását Észak-Koreát illetően, de ez gyakorlati erő helyett inkább a nyilvánosság erejét jelenti - Obama is a kongresszus miatt állt el a szíriai csapástól - , mivel a Trump-adminisztrációnak akkor is lenne 60 napja egyedül cselekedni, ha az országot fenyegető vészhelyzetet állapítana meg. És azt se feledjük, hogy a szíriai csapásnál sem kért az elnök felhatalmazást. Ha pedig a kongresszus elébe akarna menni egy Trumpot gúzsba kötő törvénnyel a dolgoknak, akkor azt az elnök megvétózhatná, hiszen erre biztos nem lenne meg a vétóbiztos többsége a kongresszusnak.

index.hu


Feltöltve: 2017.08.10.
Megnézve: 258

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra